Emlékkoncert Néris-les-Bains-ben, 2022

A Festival Lyrique en Tronçais keretében:
 
Koncert Edita Gruberova emlékére
 
2022. június 30
 
Théâtre André Messager, Néris-les-Bains, Franciaország
 
Kolonits Klára, szoprán
Maxime Neyret, zongora
 
Program:
Dolina, Dolina (szlovák népdal)
W.A. Mozart: "Schon lacht der holde Frühling" (koncertária)
W.A. Mozart: Szöktetés a szerájból ‐ nyitány (zongora)
W.A. Mozart: Szöktetés a szerájból ‐ "Martern aller Arten"
Mozart: Idomeneo, re di Creta ‐ balettzene (zongora)
V. Bellini: Norma ‐ "Casta diva... Ah bello a me ritorna"
* * *
G. Donizetti: Maria Stuarda ‐ "Deh! Tu di un umile"
G. Verdi: I Masnadieri ‐ nyitány (zongora)
G. Donizetti: Lucrezia Borgia ‐ "Com'è bello... Si voli il primo a cogliere"
F. Halévy: La Magicienne ‐ balettzene (zongora)
G. Meyerbeer: Les Huguenots ‐ "O beau pays de la Touraine"
G. Meyerbeer: Dinorah ‐ közjáték (zongora)
Erkel F.: Hunyadi László ‐ La Grange ária
G. Verdi: I Lombardi ‐ nyitány (zongora)
G. Verdi: La Traviata ‐ "E strano ... sempre libera"
Ráadás:
Charpentier: Louise ‐ Depuis le jour
 
A koncert a tavaly elhunyt Edita Gruberova tiszteletére jött létre, egy bájos kis színházban. Bár a program a szervezők elgondolása alapján nagyrészt olyan számokból állt, melyeket Gruberova is énekelt, a cél természetesen nem az ő valamiféle mechanikus utánzása volt, hiszen Edita Gruberova hangja, művészete, egész lénye annyira egyedi volt, hogy minden utánzási kísérlet szükségszerűen kudarcba fulladt volna. Az est ehelyett hálaadás volt, hogy Edita itt volt nekünk, a közönségnek, több mint fél évszázadig, sok-sok örömet szerezve, nem egy rajongónak elviselhetővé varázsolva az életet, vagy éppen kigyógyítva őt a betegségből. Úgy éreztem, a koncert egy kicsit segített a gyász feldolgozásában, bár biztos vagyok benne, hogy mi rajongók teljesen sosem fogjuk tudni elengedni az elhunyt művésznőt. Amíg egy is él közülünk, addig Edita Gruberova, a művész, élni fog..
 
A szervezők a koncertre Kolonits Klárát kérték fel, akit már évek óta jó néhány Gruberova-rajongó is nagyon kedvel, és nem véletlenül.
Az ambiciózus programban a Gruberova repertoárjába tartozók mellett szerepelt két és fél olyan énekszám, amit Gruberova nem énekelt, de énekelhetett volna. A "fél" a Lucrezia Borgiából a nagyon ritkán előadott cabaletta volt a belépőária után. Valois Margit áriáját a Hugenottákból Gruberova tudomásom szerint sose énekelte (Sutherland igen). A La Grange ária annyiban Gruberova-vonatkozású, hogy kétszer is kérték, hogy énekelje el. Egyszer egy magyar rajongója a kilencvenes években, de a kotta és felvétel tanulmányozása után a művésznő azt mondta, túl mély neki. Másodszor 2019-ben Ókovács Szilveszter kérte fel Gruberovát egy 2020-ra tervezett áriakoncertre, melyen legalább egy Erkel-ária is elhangzott volna, talán ez is, de a művésznő végül nem vállalkozott a koncertre. Így csak elképzelni próbálhatjuk, hogyan adta volna elő ezeket az áriákat. A magyar nyelv talán nem okozott volna gondot, mert folyékonyan beszélt magyarul (egyetlen magyar nyelvű felvétele létezik, a gyerekdal-lemezén).
 
A rendezvény bevezető-emlékező szavakkal indult, majd vetített videóösszeállítás következett, melyben rajongók által készített Gruberova-fotók és taps-videóklipek szerepeltek. A fotók vetítése alatt a zenei aláfestést egy Gounod által megzenésített Lamartine-vers adta, "Le soir", melyet ‐ felvételről ‐ Jean-Marie Chauvin kontratenor adott elő, aki szokatlanul nagy és természetesen szóló, szép hang birtokosa (élőben is hallottam őt, remélem, egyszer Pesten is hallhatjuk majd). A videóban Victor Li hongkongi rajongó megható megemlékezése is elhangzott.
 
Az emlékkoncert zenei nyitószáma, Edita kedvenc szlovák dala, a Dolina, Dolina szlovákul hangzott fel, igen expresszíven. A dal a szerelem és a fiatalság elmúltáról szól. Az ezt követő Mozart-koncertária nem volt Gruberova repertoárjának központi része, csak felvételről hallottam vele, most a koncerten egy hasonlóan virtuóz interpretációt kaptunk, mely rám nagy benyomást tett.
Utána a "Martern"-ária következett, melyet Gruberova igen sokszor adott elő koncerten a karrierjének kései szakaszában is. Kolonits Klára interpretációja nem volt olyan extrém harcias, mint Editáé a koncertjein, de Konstanze szilárd erkölcsi alapokon álló szembeszegülése világosan átjött, egy kicsit arra is utalva, hogy Edita világéletében szigorú elvek szerint élt, azokból nem engedett.
Norma átszellemült Casta divája ezúttal mintha nem a holdistennőhöz, hanem Editához intézett fohász lett volna.
 
A szünet után is felhangzott egy ima, Stuart Mária fohásza. Ezúttal úgy éreztem, ez Editáért szólt.
A Lucrezia Borgia belépőáriája az eltitkolt fiát megleső anya érzelmeit és félelmeit vetítette elénk ‐ Lucrezia egyszerre örül, hogy láthatja fiát, és fél is, hogy mi lesz, ha a fiú egyszer megtudja, hogy ő, a hírhedt Lucrezia Borgia, az anyja. Megjegyzem, Gruberova az egész Lucrezia-alakításában határozottan az anyát hozta előtérbe, számára ez volt a figura központi vonása. Tudjuk, az életben is anya volt, két lánygyermeké, valamint két fiú- és egy lányunoka nagyanyja. (Emlékszem, amikor 97-ben vagy 98-ban egy müncheni operafellépés után mentünk gratulálni Hozzá, az öltözőjében ki volt rakva egy pici gyerek fotója. Büszkén újságolta, magyarul: "Unoka! Unoka! Nagymama vagyok!" 50-51 éves volt ekkor, és semmi nagymamás nem volt rajta. Sose titkolta se a korát, se az unokáit.)
 
A Lucrezia után következett Margit királynő parádés áriája a Hugenottákból, mely Pesten, ha Kolonits énekli a szerepet, általában az előadás fénypontja. A francia közönség is igen jól fogadta. A következő nagyária Szilágyi Erzsébeté volt a Hunyadi Lászlóból, és az áriát ihlető francia koloratúrdíva, Anna de La Grange szülőhazájában se tévesztett célt.
A hivatalos zárószám Violetta I. felvonásbeli áriája volt, ugyanúgy mély jellemábrázolással, mint ahogy azt Editától is megszoktuk, és természetesen a kottában nem szereplő Esz-szel a végén.
A lelkes közönség a gruberovai hagyományokhoz híven ráadást is kapott: Louise áriáját a szerelemről.
 
Nagyszerű volt az együttműködés a két előadó között, pedig először léptek föl együtt. A zongorabetétek szépen szóltak a Steinway-zongorán. Nem csupán "töltelékek" voltak, hanem hangulati felvezetést-átvezetést biztosítottak az áriákhoz.
 
A koncert után beszéltem egy genfi Gruberova-rajongóval, aki 400 kilométert vezetett, hogy meghallgassa a koncertet. Ő már tudta, hogy mire számíthat (és nem is csalódott), mert 2019-ben Pesten már hallotta Kolonits Klárát, amikor Gruberovával felváltva énekelte a Lammermoori Luciát. A rajongó reményét fejezte ki, hogy más, jobban elérhető helyszíneken is hallható lesz majd ez a program.
 
A fenti beszámoló egy Gruberova-rajongó szemszögéből íródott. A helyi közönségnek a koncert nyilván inkább egy nagyszerű énekesnő koncertje volt, a másik, elhunyt énekesnő tisztelete (melyet a színház egyik helyiségében egy kis kiállítás is hangsúlyozott) valószínűleg másodlagos szerepet játszott. A franciák fogékonyak Kolonits Klára művészetére, ennek tanúja voltam Toulouse-i Normája kapcsán is. Most is többen odamentek hozzá a koncert után gratulálni, autogramot és közös fotót kérni.
 
Meg kell még említenem, hogy a koncert sikeréért egy tüneményes háttércsapat dolgozott, hatalmas lelkesedéssel, minden nehézséget megoldva.
 

 
Maxime Neyret és Kolonits Klára
Maxime Neyret és Kolonits Klára
(köszönet a fotóért Maxime Neyret-nek)


English version (angol változat)
 
(Page last updated: 17-Aug-2022)
Back to the Edita Gruberova fan page